Mese az emancipált nőről

Volt egyszer messzi földön egy gyönyörű, önálló, magabiztos hercegnő, aki egy szép napon a kastélya melletti zöldellő mezőn a kristálytiszta tó partján , környezeti kérdésekről elmélkedve egyszer csak meglátott egy békát.

A béka ráugrott a hercegnő térdére, és azt mondta:

Oh csodálatos hölgy, valamikor daliás herceg voltam, amíg el nem átkoztak, ha megcsókolnál ismét jóvágású fiatal herceg lehetnék, és akkor drágám összeházasodhatnánk, beköltözhetnék a kastélyodba az anyámmal együtt, ahol főzhetnél, moshatnál ránk nevelhetnéd a gyerekeinket és emiatt örökké hálás és boldog lehetnél.

Aznap este, miközben a gyönyörű hercegnő könnyű vacsoraként fehérborban és enyhe hagymamártásban megfuttatott fennséges békacombot szopogatott, magában elmosolyodva így szólt:

Én kurvára nem így gondolom